Egy csésze teát? című cikkemben már írtam róla, hogy vélelmeink és hiedelmeink könyörtelen szűrőként akadályoznak meg benne, hogy új nézőpontokra váljunk nyitottá. Ebben a cikkben arról lesz szó, mi módon lehetséges, hogy egymásnak teljesen ellentmondó nézőpontok egyszerre helytállóak. A titok nyitja, hogy egy ember általában nincs a rendelkezésre álló összes információ birtokában, ezért a valóságnak csak egy szeletét látja. Idővel a tudat azonosítja a szeletet az egésszel, és ez a vélelem akadályozza meg abban, hogy a későbbiekben elfogadja a többi valóság-szelet létezését (megtelt a csészéje). »»»

Volt egyszer egy tudós ember, aki a boldogság titkát kutatta. Hallotta hírét, hogy a messzi keleten él egy bölcs, öreg mester, aki birtokában van az általa vágyott ismereteknek, és elhatározta, hogy felkeresi. A mester örömmel fogadta a tudós embert, aki hosszú utat tett meg, hogy tanuljon tőle. Miközben a bölcs öreg hellyel és teával kínálta, ő egyre csak mondta a magáét: mennyi híres filozófustól tanult, mennyi egyház tanait ismerte meg. Kérte a mestert, árulja el neki a boldogság titkát, hogy végre megvilágosodhasson. A mester türelmesen hallgatta a tudóst, és közben egyre csak töltötte csészéjébe a teát. »»»