Volt egyszer egy tudós ember, aki a boldogság titkát kutatta. Hallotta hírét, hogy a messzi keleten él egy bölcs, öreg mester, aki birtokában van az általa vágyott ismereteknek, és elhatározta, hogy felkeresi. A mester örömmel fogadta a tudós embert, aki hosszú utat tett meg, hogy tanuljon tőle. Miközben a bölcs öreg hellyel és teával kínálta, ő egyre csak mondta a magáét: mennyi híres filozófustól tanult, mennyi egyház tanait ismerte meg. Kérte a mestert, árulja el neki a boldogság titkát, hogy végre megvilágosodhasson. A mester türelmesen hallgatta a tudóst, és közben egyre csak töltötte csészéjébe a teát.

A csésze lassan megtelt forró nedűvel, a tea kicsordult az asztalra, de a mester egyre csak öntötte, míg végül az asztalról is lefolyt. A tudós ember hirtelen felpannant és szóvá tette ezt.

“Látod, ez a csésze most pontosan olyan, mint te. – felelte az öreg bölcs nyugodt mosollyal az arcán – Teljesen tele van… márpedig egy csordultig teli csészébe nem lehet több teát tölteni.”

(ismeretlen eredetű bölcsesség után szabadon)

Gondolkodásunkat alapjaiban határozzák meg vélelmeink és hiedelmeink. Úgy működnek ezek, mint a szűrők: ami nem illeszkedik a meglévő világképünkbe, azt hajlamosak vagyunk elutasítani. Egy kör alakú lyukon csak egy gömb alakú idom fér át anélkül, hogy sérülne… és hiába tuszkolunk bele sárga gömb helyett pirosat, a kockák és a tetraéderek kívül rekednek. Tudatunk valamiért nem tűri meg az egymásnak ellentmondó gondolatok egyidejű jelenlétét.

Ilyen ellentmondás a mikroorganizmusok szerepének értelmezése az új medicinában és az akadémikus orvostudományban. Hosszú évtizedeken keresztül mást sem hallottunk, hogy a megbetegedéseinket rosszindulatú mikroorganizmusok elszaporodása és támadása okozza (vagy előre nem látható, véletlenszerűen kombinálódó környezeti hatások). Az elgondolás szülőatyjaként ismert Pasteur a gyógyítás zálogát e láthatatlan mikroorganizmusok (gombák, baktériumok és vírusok) különféle vegyszerekkel történő elpusztításában vélte felfedezni.

Pasteur kórokozó elméletét nem lehetett valamennyi mikroorganizmusra kiterjeszteni, a feltételezésnek ugyanis ellentmond az a tudományos tény, hogy emésztőrendszerünk tele van olyan baktériumokkal, amelyek közreműködése nélkül hamar elhaláloznánk, mert képtelenek lennénk megemészteni az elfogyasztott táplálékot. Az alap feltevés megkérdőjelezése helyett ezt az ellentmondást úgy söpörték szőnyeg alá az akadémikus orvostudomány képviselői, hogy bevezették a jó- és rosszindulat fogalmát. Más szavakkal: egy újabb megalapozatlan vélelem, bizonyítatlan feltételezés hozzáadásával adtak létjogosultságot az ellentmondásnak.

Mi tehát a modern orvostudomány bizonyítéka? Az égvilágon semmi… Az egyetlen, amit tényként megállapíthatunk, hogy bizonyos életfolyamatok együtt járnak mikroorganizmusok aktivitásával. A hasznos életfolyamatokban közreműködő mikroorganizmusokat a tudomány “jóindulatú” címkével látja el, azoknak az életfolyamatoknak a mikroorganizmusait, amelyek értelmét (még) nem sikerült felderíteni, azokat “rosszindulatú” jelzővel ruházza fel. A modern orvostudomány tehát a betegségek okát (részben) rosszindulatú kórokozóknak tulajdonítja.

Később ez a hiedelem vált az orvostudomány meghatározó tézisévé, anélkül, hogy valaha is bizonyítást nyert volna. Logikusnak tűnt, hiszen statisztikailag igazolható, hogy a kellemetlen betegségtünetek általában együtt járnak a mikroorganizmusok aktivitásával is. Ez a tény azonban kevés ahhoz, hogy ok-okozati összefüggést vonhassunk le belőle, mint ahogyan senki sem gondolja, hogy egy égő házat a tűzoltók gyújtottak fel, még akkor sem, ha ott állnak mellette. A tűzoltók szándékairól könnyű meggyőződni, a mikroorganizmusok azonban szabad szemmel nem láthatók, a kutatásokhoz drága berendezésekre van szükség, amit az átlagember nem engedhet meg magának. Ki vagyunk szolgáltatva a tudós tekintélyeknek.

Béchamp Pasteur kortársa volt… Megfigyelte, hogy ha hermetikusan elzárt egy előzetesen streilizált húsdarabot, az napokkal később mégis oszlásnak indult, és nyüzsögtek benne a mikroorganizmusok. Honnan jöttek ezek a baktériumok? Kívülről semmiképpen sem, már korábban is ott kellett, hogy legyenek a húsban… ami ismét felvet egy izgalmas kérdést. Miért nem rothasztották el a húst a gazdatest szervezetében, amíg az élt? A modern orvoslás erre a kérdésre az immunrendszer hősi helytállásával felfelne, azonban, ha ez lenne a tényleges magyarázat, az élő szervezetek vérének sterilnek kellene lennie. Az Enderlein-féle sötét látóteres mikroszkóppal végzett vércseppanalízis elvégzésekor azonban azt tapasztaljuk, hogy a vér telis-tele van gombafonalakkal és más mikroorganizmusokkal. Nem végezné jól a munkáját az immunrendszerünk? Miért nem támadják meg ezek a mikroorganizmusok a gazdaszervezetet? Miért nem mér rájuk megelőző csapást az immunrendszer? Miért, miért…

…vagy lehet, hogy az egész elmélet úgy ahogy van, hibás? Valójában végtelenül egyszerű természettörvények működtetik a világot, amiket azért nem vagyunk képesek felismerni, mert a kör alakú szűrőnkön nem férnek át a kocka és tetraéder alakú magyarázatok? Olyannyira ragaszkodunk a kórokozó-mítoszhoz, hogy minden gondolatot elutasítunk, ami ellentmond neki? Mi van akkor, ha súlyosan félreértelmeztük a mikroorganizmusok szerepét?

Ha ki tudjuk üríteni a poharunkból a kórokozó-elméletet, megdöbbentő logikus magyarázatra lelünk az új medicinában. A biológiai természettörvények értelmében minden megbetegedés elindítója egy lelki megrázkódtatás, ami azért indít be elváltozást, mert az agy képtelen különbséget tenni valós és elképzelt esemény között (gondoljunk arra, a citrom elképzelése önmagában is elengedő ahhoz, hogy beinduljon a szánkban a nyálelválasztás). Ha úgy érezzük, hogy valamit nem tudunk megemészteni, több gyomorsejt keletkezik, így azok több gyomorsavat termelnek, elősegítve ezzel az emésztés folyamatát. Ennyire egyszerű. Ebben a szakaszban nem érezhetjük magunkat rosszul: az hátráltatná az élethelyzet megoldását.

Az élethelyzet megoldásával és/vagy a lelki megnyugvással beindul a helyreállítási szakasz (MU), amely általában ugyanolyan hosszú, mint a stressz-szakasz (KA). A mikroorganizmusok feladata, hogy rendet tegyenek, az előző példánál maradva, elbontsák az immár fölöslegessé vált gyomorsejteket (arról, hogy a természetben nem létezik fölösleges, egy következő cikkemben írok majd). Sajnos ez valóban kellemetlen tünetekkel jár: lázzal, fejfájással, fáradtsággal, jelen esetben hányással, gyomorfájdalmakkal… ne feledjük azonban, a tünetek intenzitása mindig attól függ, hogy lelki szinten mennyire élte meg az egyén drámaian az adott, számára elfogadhatatlan (figyelj, ez egy nagyon fontos kulcskifejezés) élethelyzetet!

A mikroorganizmusok tehát nem kórokozók, hanem természetes velejárói olyan élettani folyamatoknak, amelyek beindító nyomógombja mindig az egyénnél van. Te magad indítod be a megbetegedésedet azzal, ha drámázol, magadba fojtod az érzelmeidet egy számodra váratlan és elfogadhatatlan élethelyzet kapcsán. Izgalmas, ugye? De még mennyire, hogy az! Ebből a nézőpontból ugyanis egyedül rajtad múlik, hogy mikor, mennyire és mennyi ideig leszel beteg. Ne higgy nekem, járj utána magad, régebbi megbetegedéseid feltárásával…

…az új medicinában ugyanis az a szép, hogy bármikor, bárki által kipróbálható, ellenőrizhető a helytállósága az alap megoldóképlet elsajátítása után. Nem vagy kiszolgáltatva nekem, Dr. Hamernek, sem bárki másnak, aki azt állítaná, hogy az egyedüli alternatíva az ő útja lenne.

Attól, hogy visszavegyük a hatalmat saját egészségünk, a rettegett rák vagy a járványok felett, csupán egyetlen pohárürítés választja el az emberiséget. Véres verejtékünk tapad a hiedelemrendszerünk felépétéséhez, azonosulunk más emberek hiedelmeivel a kapcsolódás örömének reményében és a kapcsolódás elvesztésétől való félelmünkben. Ezért olyan nehéz…

…pedig néha ránk fér egy pohárürítés, mint a laptopunkra az újraindítás.

Vadvirág

______________________________________________________________________________
Belső Megélések Rendszere intenzív tanfolyam, I. modul – 2012. február 4-5., Budapest V.
Biologika (Új Medicina) intenzív tanfolyam, alap+haladó – 2012. február 11-14., Budapest V.
Biologika Szerv Atlasz 2012 – beszerezhető a Biologika Szabadegyetem webshopjában